Vitrin és a lakberendezés.

Nemcsak birtokolni, hanem másoknak megmutatni is mindig szerette az ember a szép értékes tárgyakat. Egy-egy ritkább darab kincs volt, státusszimbólum, ami gazdájának anyagi helyzetén túl rangját, a társadalomban betöltött szerepét is jelképezhette. A középkor, a reneszánsz pohárszékeinek polcain nemesfémekből készült, kiváló ötvösmunkával kidolgozott tálak, kancsók kápráztatták el a vendégeket. A tálaló, a credenza láthatóvá tette a delfti fajansz, az olasz majolika gazdag mintakincsét, tüzes színeit is. A vitrin létrejötte előtt is hosszú története volt a belsőépítészetben, tehát a birtokolt értékek méltó keretbe foglalásának hatásos tálalásának. Annál is inkább , mivel a kabinetszekrény, amelyből a vitrin kifejlődött, már legalább kétszáz éves múltra tekintett vissza, amikor a XVIII. században egyre több olyan változat készült belőle, amelynek üvegajtaja, üvegfala láthatóvá tette a szekrénykében őrzött becses tárgyakat. Hogy éppen a XVIII. században alakult ki, vált igen népszerűvé a vitrin, annak több oka is van. Egyrészt a jómódú polgárság otthonaiban akkoriban jelent meg a porcelántárgyak sokasága. Másrészt az egyre gyakoribb utazások sok-sok emléktárggyal gazdagították a mindennapi környezetet. És persze az sem lényegtelen, hogy akkorra sikerült nagy mennyiségben előállítani a vékony, könnyű, vízszerűen tiszta, áttetsző síküveget. Nem véletlen, hogy franciaföldről indulva gyorsan elterjedt az egész világon a lakberendezés- ben a vitrin divatja, és hogy olyan nagymesterek terveztek kiváló darabokat, mint Chippendale, Boulle, Sheraton. A biedermeier bensőséges belsőépítészetében éppen olyan magától értetődő helye volt a vitrinnek, mint a XIX. század második felében, a történelmi stílusú dísztárgyakat vagy éppen az egyre gazdagodó fürdőkultúra lakberendező-i emléktárgyait egyaránt kedvelő polgárság szalonjaiban. Újabb virágkor kezdődött a bútordarab és a belsőépítészet történetében az Art and Crafts mozgalom, a szecesszió, az art deco évtizedeiben, annál is inkább, mivel a szép, de törékeny, biztonságos elhelyezést igénylő, üveg-, porcelán- és kerámiatárgyak továbbra is nagy számban születtek. Jól érzékelteti a vitrin népszerűségét a tervezők, lakberendező-k, és belsőépítészek körében, hogy a nagyvárosi léptékben gondolkozó, a párizsi metróállomások utcabútorait, bejáratait tervező Hector Guimard vitrintervezőként is kiválót alkotott. És szinte művészettörténeti összefoglalónak tekinthető az a különleges, zománc- és féldrágakő díszítéssel ellátott ezüstvitrin, melyet a bécsi szecesszió két nemes mestere, Josef Hoffmann és Carl Otto Czeschka tervezett. A bútortípus máig tartó népszerűségét misem mutatja jobban, mint az, hogy mindegyik híres, trenddiktálónak mondható bútorgyár folyamatosan tervez és gyárt különböző vitrineket.